Párkapcsolati válság és döntéshozatal

Mi a különbség a nehéz időszak és a párkapcsolati válság között?

Minden párkapcsolatban, házasságban vannak nehezebb időszakok. Léteznek olyan élethelyzetek, amelyekben az egyik vagy mindkét fél fáradt, ingerült, ideges. Lehet, hogy éppen munkahelyi, pénzügyi vagy saját magával kapcsolatos problémákkal küzd. Ilyenkor a figyelem befelé fordul, kevés teret adva a másik félnek. A figyelem befelé fordulásával együtt jár, hogy a külvilág – beleértve a társunkat – nagyon kevés figyelmet, törődést kap. Ez elég feltűnő ahhoz, hogy a társunk észre vegye. Mivel nem tudja az okát elkezdi saját magától kitalálni, hogy mi lehet a baj. Lehet, hogy azt gondolja, kihűlt a kapcsolatok, már nem szeret, eltávolodtatok egymástól, biztos van valakije, stb. Habitustól függően.

A nehéz időszakból általában ki lehet jönni – ha mindketten akarják. Csupán ki kell kommunikálni a valódi okot, okokat. Lehet, hogy nagyon finom megközelítésre van szükség.

A válság teljesen más. Meghatározás szerint a válság egy bizonytalan kimenetelű, akár sorsfordító állapot. A válságban nem csak a pillanatnyi hangulat rossz, hanem már hosszabb ideje rossz az általános hangulat. Nyomasztó az együttélés. Nem beszélgetek, nem dolgoztok össze. Ki-ki éli a maga életét egy közös fedél alatt. Azt érzed, hogy valami nagyon félresiklott, valami eltörött, valami elfogyott. Nem tudod, hogy bízhatsz-e még a párodban. Nem érzed, hogy szeret, vagy, hogy te szereted. Vagy azt érzed, hogy teljesen eltávolodtatok egymástól – mintha idegenek lennétek egy lakásban. A közös kötelességek, költségek tartanak egy helyen benneteket.

Van néhány jel, amelyek jelenléte komoly és nem érdemes halogatni a megoldásukat.

Ezek apróságoknak tűnhetnek egyenként. Együtt azonban nagyon komoly jelzések. Ha ezek közül többet is felismersz a kapcsolatodban, nem képzelődsz, tényleg gond van. Erre oda kell figyelni! Talán érdemes kezdeni velük valamit.

A válság leggyakoribb okai

A kommunikáció összeomlása

Ez az a jelenség, amivel a legtöbb pár érkezik – és ami mögött általában sokkal több bújik meg, mint egyszerű félreértés. A kommunikáció ott szokott összeomlani, ahol az egyik vagy mindkét fél már nem érzi, hogy lenne bármi értelme elmondani azt, hogy ő hogyan és miben látja a problémák okát.

Ennek nagyon egyszerű oka van. Egyikük sem próbálta elfogadni a másik nézőpontját. Csak a saját nézőpontját fogadja el, és körömszakadtáig védi azt. Valamint támadja vagy teljesen figyelmen kívül hagyja a másikét. Tökéletesen elbeszélnek egymás mellett.

Ezzel teljesen kizárják a kommunikáció lehetőségét. NEM KELL EGYETÉRTENI A MÁSIK NÉZŐPONTJÁVAL, VÉLEMÉNYÉVEL, CSUPÁN EL KELL FOGADNI, HOGY NEKI EZ A NÉZŐPONTJA, VÉLEMÉNYE, EZEK A GONDOLATAI. Ez a kommunikáció egyik alapja. Valójában azzal kell, hogy egyetérts, hogy neki is, mint ahogy neked, lehet saját véleménye, lehetnek gondolatai, érzései. És ezek lehetnek teljesen mások, mint a tiéd.

Nem kell, hogy a vanília fagylalt mindkettőtök kedvence legyen.

Amikor megszűnik a kommunikáció, meghal a kapcsolat. Marad a gazdasági, vagy egyéb célból való együtt lakás.

Életesemények, amelyek mindent átrendezhetnek

1. Egy gyerek születése
2. Munkahely-váltás
3. Betegség – a tiéd, a párodé, vagy valakié a családban
4. Költözés
5. Anyagi problémák
6. Egy haláleset

Ezek mind olyan események, amelyek önmagukban is megterhelőek – és ha a párkapcsolat nem áll szilárd alapokon, képesek azt megingatni.

Különösen igaz ez az első gyerek érkezése után. Két új szerep lép be a képbe. Az „anya" és az „apa". Nem is beszélve a rokonság új szerepeiről. Nagymama, nagypapa, akik jönnek unokát látogatni. Eddig független volt a pár, de most be kell engedniük a nagyszülőket is a személyes terükbe. Ez néha kényelmetlentelen lehet. (nem lehet gatyában, pólóban, bugyiban, melltartóban rohangálni a lakásban, nem lehet ledőlni néhány 10 percre, hogy pihenjenek, stb.)

Az anya szinte megszűnik „feleség" lenni. Jóformán az összes figyelmét, energiáját a gyerek ellátása köti le. Ezzel együtt jár az, hogy a párja szinte megszűnik férj lenni. Annak teljes szerepkörével; feladataival és kiváltságaival. Ez egyfajta veszteség a férj számára. Szinte megszűnik egymás kényeztetése, a kommunikáció leszűkül a háztartás és a gyerek körüli feladatokra. A férj-feleség szerepek eltűnnek, előtérbe kerül az apa-anya szerep. Az intimitás visszaszorul. Lehet, hogy soha nem ismerik fel, hogy mi történt valójában velük. A valóság az, hogy elfelejtették tovább vinni a férj-feleség szerepüket. Így az nem létezik tovább. A párkapcsolat alapja a kommunikáció. A férjként és a feleségként való kommunikáció mennyisége és minősége drasztikusan csökken. Így a házasság, párkapcsolat minősége nagyot zuhan.

Megcsalás és bizalomvesztés

A hűtlenség az egyik leginkább sokkoló dolog, amit egy párkapcsolatban meg lehet élni. Nem csak a tett maga – hanem az, ami utána jön: az a felismerés, hogy a valóság teljesen más, mint aminek hitted a kapcsolatot. Bekövetkezhet a teljes bizalomvesztés. A megfelelő kezelés nélkül ez szinte soha nem épül vissza. Hiába az ígéretek, hiába az odaadás, a „csillagok lehozatala", a bizalom már nem áll teljesen helyre. A kisördög végig ott fog bujkálni, és nem engedi látni, hogy tényleg megtörtént a változás és a hűtlen egyenes útra tért. Ez persze azt is eredményezheti, hogy a bizalmat helyre állítani igyekvő fél egy idő után teljesen hiábavalónak látja a további erőfeszítéseket, hogy a párja bizalomra érdemesnek tartsa. És lehet, hogy egy idő után feladja.

Ez az állapot is kezelhető, és a feltétlen bizalom visszanyerhető mindkét fél számára. Munkát igényel, nem is keveset, de a kapcsolat teljes mértékben helyre állítható.

Különböző fejlődési irányok

Ez az, amire a legkevesebben számítanak. Húsz-huszonöt évesen két ember összeillhet – tíz évvel később lehet, hogy jobban elkülönülnek a nézőpontok. Más értékek, más prioritások, más életről alkotott elképzelések.

Egy dolgot azonban valószínűleg figyelmen kívül hagynak. Azt, hogy a kapcsolatuk létrejöttével soha nem szűntek meg önmaguk lenni. Lehet, hogy az első időszakban annyira egymásba voltak gabalyodva, hogy szinte „feloldódtak" a kapcsolatban. Közös barátaik lettek, közös feladatokkal kellett szembenézniük, és valahogy nem őrizték meg önmagukat. Apránként jócskán változtattak önmagukon, háttérbe szorítottak saját magukat a párkapcsolat miatt. Fura módon a párkapcsolat, vagy a párjuk számlájára írják önmaguk háttérbe szorítását. (feláldoztam érted a legszebb éveimet, stb.)

Természetesen lehet valamit tenni ezzel kapcsolatban. Nem kell eldobni a párkapcsolatot ahhoz, hogy helyreállítsuk az egyensúlyt az életünkben.

A döntéshozatal folyamata – maradjak vagy menjek?

Miért olyan nehéz ez a döntés?

Sokszor azért, mert egymásnak ellentmondó dolgok kavaragnak a fejedben. Sok dolog szól a kapcsolat mellett, és sok, vagy néhány nagyobb súlyú dolog szól ellene. Tulajdonképpen szereted a párodat – de belefáradtál bizonyos megváltoztathatatlan dolgokba. Nem akarsz különválni – de nem tudod, hogyan folytatnád tovább. Félsz attól, hogy ha maradsz, teljesen feladod önmagadat. De félsz attól is, hogy kilépsz a kapcsolatból, végül megbánod. Kétségek között ragadtál. Ezzel is lehet tenni valamit.

Amit nem szabad a döntés alapjáúl venni

A valamitől való félelem nem jó alap egy döntéshez. Sem a maradáshoz, sem az elmenéshez. Ha azért maradnál, mert tartasz az egyedülléttől, a pénzügyi bizonytalanságtól, attól, hogy mit szólnak az emberek – az nem a helyes nézőpont egy a következő életszakaszra kiható döntéshez. Ez megakadályozhatja egy józan, tények alapján hozott döntés meghozatalát.

Ugyanígy: ha azért mennél, mert dühös vagy, mert most épp nagyon rossz a helyzet – az sem jó alap a döntéshez. A bosszú nem szabadít fel. A félelem nem tart össze.

Tehát a negatív érzelmeken alapuló döntés nem jó döntés. Sok dolog befolyásolhatja az érzelmeinket. A negatív érzelmeken alapuló döntések általában rombolóak. Hosszútávon nem hoznak örömöt, boldogságot, csak szenvedést, fájdalmat.

Külső és belső hatások egyaránt képesek negatív vagy pozitív érzelmeket kelteni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a kapcsolatban megélt érzelmeket két ember viselkedése határozta meg. Kölcsönösen hatással voltak, vannak egymásra.

Amit érdemes megvizsgálni

A végleges döntés mindenképpen megváltoztatja az élet folyását. Akár maradunk a kapcsolatban, akár kilépünk belőle. Tehát fontos, hogy becsületes önértékelés, gondos megfigyelés és kiértékelés előzze meg, nem pedig egy haragos felvillanás, vagy hosszasan forralt bosszú. Adatok, történések kiértékelésére van szükség. Egy ember tulajdonságai nem fehérek vagy feketék. Vannak jó és kevésbé jó tulajdonságai. Erényei és kisebb-nagyobb hibái. Ha a saját helytelen viselkedésünkre igazolást keresve a partner kizárólag rossz tulajdonságait vesszük számításba, minden bizonnyal teljesen hamis képet kapunk. Így a döntésünk szintén helytelen lesz.

Amit a döntés előtt érdemes megcsinálni

Mielőtt bármit döntenél, először saját magadat érdemes rendbe rakni. Amíg nem tudod, hogy te mivel járultál hozzá a kapcsolat jelenlegi állapotához, nem látsz tisztán. Esetleg csak azt látod, hogy a partnered mit csinál rosszul, mit nem csinál, pedig kellene, hogy csináljon, és úgy általában milyen rossz. Mi az, ami hiányzik – és valóban a kapcsolatból hiányzik, vagy belőled? Ez bizony nem egyszerű feladat. Sajnos eleddig nem létezett erre recept, technológia, hogy hogyan érjük el a tisztánlátást. Pedig egy hosszútávon értékes döntéshez elengedhetetlenül hiányzik a tisztánlátás. Ebben segíthet a házasságszaki.

Nyílt párbeszéd kísérlet

Ha van bármennyi esélye is annak, hogy a párod veled van ebben a folyamatban – megéri kimondani azt, amit érzel, amit gondolsz. Lehet, hogy ez egy nehéz lépés. Nem azért, mert nincsenek szavak, hanem mert már korábban érintetted ezt a témát, és esetleg süket fülekre talált.

Ahhoz, hogy a megfelelő választ kapjunk, gondosan meg kell választanunk a beszélgetés időpontját és helyét. Ha a párod valamiért fáradt, vagy zaklatott, ideges, meg se próbálj előjönni ezzel a témával. Te sem szeretnéd hulla fáradtan hazaesve, éhesen meghallgatni, hogy a párodnak milyen problémái vannak a párkapcsolatban. Tehát válassz egy megfelelő időpontot és helyet, amikor kettesben vagytok. Lehetőleg ne a veszekedéseitek helyét válaszd. Teljesen egyszerűen, nem vádlóan, nem számonkérőn mondd el neki, hogy mit érzel, hogy látod a párkapcsolatotokat. Csak a saját érzéseidről, gondolataidról beszélj! („Egyedül érzem magam a kapcsolatunkban. Sokkal kevesebbet vagyunk együtt, mint korábban. Nekem hiányoznak azok az esték, amikor elmentünk valahova kettesben." Ha elkerülöd a vádaskodást, a párod hibáztatását ezek miatt a dolgok miatt, minden bizonnyal kapsz valamilyen választ, reakciót.

Külső segítség bevonása

Sokan csak akkor fordulnak segítséghez, amikor már a végső határon vannak. Ez a legkésőbbi pillanat. A leghasznosabb az, ha hamarabb jössz – nem azért, mert „elég nagy" a probléma, hanem azért, mert valami megmozdult benned.

Autós hasonlattal élve, akkor kell szervizbe menni javításra, amikor még megy az autó, de itt-ott problémák adódnak. Amikor szétment a motor, kiestek a kerekek, elrohadt a kaszni, a szerelő szaki már nem tud segíteni.

A házasságszaki ismeri a párkapcsolatok alapelveit, látja azt, amit két közelről érintett ember nem lát. A párok nem látják kívülről a kapcsolatot, mert benne vannak, mert belülről nézik. A házasságszaki tudja, hogy hogyan lehet helyreállítani a párok között a valódi kommunikációt, amivel utat nyithat a párkapcsolat helyreállításához.

Amikor a párkapcsolat megmenthető

Jelek, hogy van esély

A kapcsolat megmenthető, ha mindkettőtökben megvan az erre vonatkozó szándék – nem feltétlenül ugyanolyan erős, nem feltétlenül ugyanabban a pillanatban –, de alapvetőn jelen van. Ez a legfontosabb összetevő.

A második legfontosabb dolog a hajlandóság a kommunikációra. Amíg ez jelen van, szinte bármilyen helyzet kezelhető. Amikor szinte teljesen megszűnik a kommunikáció, az esély a kapcsolat helyreállítására erősen lecsökken. Talán érdemes itt megjegyezni, hogy a kommunikáció csökkenése egyenes következménye annak, hogy a pároknak van mit titkolniuk egymás elől. A titkok nem mások, mint el nem mondott dolgok, amikről azt gondolják, hogy ha elmondanák, az nem esne jól, vagy fájna a másiknak, illetve veszélyeztetné a kapcsolaton belüli pozícióját. (Pl … „ha megtudná, hogy megcsaltam, biztos elválna tőlem"…)

Mit kell mindkét félnek hozzátenni

Mindkét félnek találnia kell valami olyat, amin változtatni szeretne, mert köze van a párkapcsolat jelenlegi állapotához. És ha nem változtat, a kapcsolat továbbra is olyan marad, mint korábban. Mindkét félnek képessé kell válnia meghallgatni a másikat, és figyelembe venni a döntései meghozatalánál. Végül is egy csapatot alkotnak. Amikor a csapat tagjai egymás ellen játszanak, csak veszíthetnek.

Amikor az elengedés a jó döntés

Jelzőzászlócskák, hogy az elengedés a megfelelő irány

• Ha a kapcsolatban folyamatosan kisebbnek, tompábbnak, bénábbnak érzed magad, mint aki valójában vagy – és ez hónapok óta, évek óta így van.
• Ha minden próbálkozás ellenére nincs változás, és a párod nem hajlandó részt venni a közös munkában.
• Ha a biztonság – akár érzelmi, akár fizikai – hiányzik.
• Ha már nem látod a párodban azt, akibe beleszarettél – és ezt nem a válság pillanataiban mondod, hanem hosszabb ideje érzed.
• Ha az a néhány dolog, ami mellette tart, a félelem az egyedülléttől, az anyagi függetlenség hiánya, félelem a változástól, vagy attól, hogy mit szólnak majd a rokonok, barátok.
• Ha egyedül lenni – akár csak képzeletben – megkönnyebbülésnek tűnik, az is jelzés. Nem kell, hogy rossz ember legyél azért, mert megengedheted magadnak ezt az érzést.

A „megbuktam" érzés kezelése

Az egyik legnehezebb dolog az elengedés után, szembenézni azzal, hogy úgy érzed, hogy kudarcot vallottál. Hogy valamit másképpen kellett volna csinálni. Ezek valamilyen mértékben jogos gondolatok.

Egy kapcsolat vége nem egyenlő a totális személyes kudarcal. Két ember útjai mutathatnak annyira más irányba, hogy az elválás nem hiba, hanem valóság. Amit tanultál magadról – ebben a kapcsolatban, ebben a válságban, ebben a döntésben – az nem tűnik el. Ezek a dolgok veled maradnak, és felhasználhatóak.

Sokan arról számolnak be, hogy az elengedés után valamit visszakaptak önmagukból. Valamit, ami évek óta már nem volt ott. A saját hangulatukat, a saját ritmusukat, a saját döntéseket. Nem azonnal, és nem könnyen.

Egy dolog azonban biztos. Nem kell kudarcként megélni, de az tény, hogy nem sikerült egyben tartani a kapcsolatot. Van még valami, amit érdemes megtanulni. A párkapcsolat olyan örömök forrása, amelyeket egyedül nem lehet megélni. Érdemes helyreállítani a hajlandóságot arra, hogy párkapcsolatban éljünk. Ebben segít a házasságszaki.

GYIK – Párkapcsolati válság