Párkapcsolati kommunikáció

Miért nem kommunikálunk jól a párkapcsolatban?

Ahhoz, hogy ezt jobban megértsük, tisztázni kell, hogy mi is az a kommunikáció.

Nagyon röviden és egyszerűen gondolatok és tárgyak cseréje két vagy több terminál között. (a terminál jelentése bármi, ami képes kommunikációt fogadni továbbítani és küldeni)

Például átadsz egy csokor virágot valakinek, és ezért kapsz egy puszit. (itt mindjárt kétirányú a kommunikáció)

Ahhoz, hogy létrejöjjön kommunikáció, szükségünk van egy kiindulási pontra, ahonnan kiindul a kommunikáció, szándékra, figyelemre és megértésre. Valamint szükségünk van egy fogadópontra, aki figyel, akinek szándékában áll pontosan azt érteni, ami elhangzott, és érteni azt.

Tehát kell, hogy valaki OTT legyen – nemcsak testileg – szándékában álljon a kommunikációt elindítani, vagy fogadni azt. Elegendő figyelmet fordítva a kommunikáció forrására – amennyiben fogadópontja a kommunikációnak, illetve elegendő figyelmet fordítani arra, akinek szánja a kommunikációt. Amennyiben fogadópontja a kommunikációnak, pontosan azt kell hallania, amit kommunikáltak felé, és meg kell értenie azt. Nem szükségszerűen kell egyetértenie azzal, amit kommunikáltak felé.

Amikor két ember „elbeszél egymás mellett", NEM jön létre kommunikáció.

Ilyen esetben egyikük sem azt hallja, ami elhangzik, vagy egyáltalán nem arra válaszol, ami elhangzott, hanem arra válaszol, amire a hallottak alapján asszociált. („Úgyis tudom, hogy mit akart mondani, stb.") Mi történik itt valójában? Az, aki nem azt hallja, amit mondtak neki, a saját fejében lévő gondolatokkal van kapcsolatban, nem a kommunikációt indító féllel. Így NINCS kommunikáció, mert nincs két terminál, akik között a kommunikáció folyhatna.

A kommunikáció nem csak szavakból áll

Van egy félreértés, amibe sokan beleesnek: ha nem mondtam semmit, akkor nem kommunikáltam. De egy gesztus, egy fintor, egy mosoly is kommunikáció. A hangsúly is az. Az, ahogy elfordítod a fejed, vagy épp a másik irányba fordulsz, amikor a párod odafordul hozzád. A párunk ezeket mind olvassa – akkor is, ha nem szólunk semmit.

Egy 2024-es európai kutatásban a párok 67%-a a kommunikációt jelölte meg a kapcsolatuk legnagyobb kihívásaként. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki rosszul csinálja – hanem azt, hogy ez valóban egy összetett dolog, amit érdemes megtanulni.

A jó hír: tanulható. Sőt! Meg is kell tanulni kommunikálni. Ahhoz, hogy az élet bármely területén sikeres lehess, rendelkezned kell azzal a képességgel, hogy kommunikálj.

Az, hogy folyamatosan tudok beszélni, még nem kommunikáció. Az, hogy képes vagyok meghallgatni és megérteni másokat, valamint elérni, hogy meghallgassanak és megértsenek, már erősen hasonlít a kommunikációra. Ennek része az is, hogy képes vagyok érdeklődően figyelni a másikra, és képes vagyok elérni, hogy a másik figyeljen rám és érdekelje, amit kommunikálni szeretnék. Valamint fel kell tudni mérni az irányt és a távolságot, amerre és amilyen messzire kell eljuttatni a kommunikációt, és annak megfelelő irányba és hangerővel kell kommunikálni.

Biztos voltál már tanúja olyan kommunikációnak, amikor az egyik fél olyan hangerővel szólt a mellett állóhoz, hogy még 20 méterről is lehetett hallani, vagy éppen ellenkezőleg. Olyan halkan beszélt valaki, hogy legszívesebben szájára tapasztottad volna a fülödet, hogy egyáltalán halld, hogy mit mond.

Ezeket a képességeket meg kell szerezni!

A leggyakoribb okok, amiért elakad a kommunikáció

A gyerekkori minták. A családban figyeltük és tanultuk meg, hogy az érzelmeinkkel hogyan bánunk. Kimutatjuk-e, vagy sem. Ha például a szüleid soha nem mutatták ki, mit éreznek egymással kapcsolatban – legyen az az öröm, vagy éppen ellenkezőleg – vagy hazudtak neked erről, amikor láttad, hogy valamelyikük szomorú vagy bánatos, valószínűleg te is ezt fogod tenni. Nem beszélsz róla, nem mutatod ki. Főleg a negatív érzelmeidet. Ha nálatok a vita rendszerint ordibálással, hangos veszekedéssel végződött, rosszul érezheted magad. Ezért ma talán ösztönösen kerülöd a konfliktust – mert még ott, gyerekkorban hoztál egy döntést, hogy el kell kerülni a vitát, mert nem lesz jó vége. Ezeket a viselkedési mintákat nem tudatosan vesszük át vagy alakítjuk ki. Így szépen csendesen beépülnek a mindennapjainkba.

Félelem a konfliktusoktól. Sokan azért hallgatnak, mert attól tartanak, hogy ha szólnak, az a kapcsolat végéhez vezet. Ez a félelem egy önmagát beteljesítő jóslat. Pontosan azt hozza létre, amitől félnek – a kimondatlan feszültségek felgyülemlenek, és egyszer csak egy kisebb dolog miatt robban ki minden.

A „majd megérti magától" elvárás. Valahol ránk ragadt az a hamis állítás, hogy ha valaki igazán szeret, magától tudja, mire van szükségünk. Ez egy gyönyörű gondolat, és teljesen működésképtelen. A párod nem gondolatolvasó. Pont úgy, ahogy te sem.

„Nem azért hallgat, mert nem érdekli" – a stonewalling (kőfal felhúzása) megértése

Az egyik legfájdalmasabb pillanat egy kapcsolatban az, amikor elkezdted mondani, hogy mi a problémád, mi hiányzik, szerinted mi kéne változtatnia. Ő meg csak ott ül, és egy szót sem szól. Az első gondolatod lehet, hogy az, hogy egyáltalán nem érdekli, hogy te mit érzel. Teljesen figyelmen kívül hagyja az érzéseidet, véleményedet. De a legtöbbször ez a hallgatás nem erről szól. A stonewalling – a teljes kommunikációs leállás – szinte mindig érzelmi túlterheltség következménye. Hirtelen túl sok neki, amit ráöntöttél. Az is lehet, hogy már korábban sokszor próbáltad elmondani ezeket, de már akkor sem tudott rájuk mondani semmit, mint ahogy most sem tud. Érzi a rázúduló nyomást, feszültséget, de egyszerűen nem tud vele mit kezdeni. Elmondani könnyebb a gondolatokat, mint megoldani azokat. Ugyanakkor a párkapcsolat nem úgy működik, hogy odavágom a problémáimat, te meg oldd meg őket. Ezen együtt kell dolgozni. Mit tesz az ember, ha túlterhelt? Jobbára elmenekül. Itt egyszerűen kilép a kommunikációból. A párod nem büntetni akar téged – menekül, mert összepréselődött a lelki tehertől.

Ez természetesen nem mentség – de ha ezt megérted, egészen másképp nézel rá.

A 4 legpusztítóbb kommunikációs minta

John Gottman évtizedeken át figyelt párokat – és azonosított négy mintát, amelyek, ha tartósan jelen vannak, előre jelzik a kapcsolat felbomlását. Ezeket az „Apokalipszis négy lovasa" metaforával illeti.

Szerinte ez a négy dolog az, ami garantáltan tönkreteszi a „házasság motorját":

A párkapcsolati kommunikáció fejlesztésének egyik legfontosabb lépése

Amennyiben ezt kihagyod, NINCS kommunikáció, akármennyit beszélsz vagy akármennyit beszélnek hozzád.

Ez pedig a NYUGTÁZÁS

Ez a nyugtázás meghatározása:

Az, amit mondunk vagy teszünk, hogy tudassuk a másikkal, hogy eljutott hozzánk a kommunikációja és megértettük azt. (nem értettünk, hanem megértettük) A nyugtázás lezárja a kommunikációs ciklust. Ez egyfajta tájékoztatás arról, hogy fogadtuk és megértettük azt, amit a másik mondott vagy tett.

OK, értem, rendben, jó, szuper, stb. Ezek lehetnek nyugtázások. A nyugtázás nem szükségszerűen jelent tetszést vagy nem tetszést vagy bármi mást. Csupán azt közli, hogy tudjuk, vettük, hogy valami történt, valamit észrevettünk és fogadtunk.

Egy vitában vagy veszekedésben egyik fél sem nyugtázza a másik kommunikációját. Ezért aztán tovább folyik a vita vagy veszekedés. Nincs lezárva egyik megkezdett kommunikáció sem. Tehát kényszeresen folytatni kell.

Mivel a nyugtázás egyben annak az elismerése, hogy VALAKI KOMMUNIKÁLT FELÉNK, azzal elismerjük, hogy a másik fél létezik, érvényes nézőpont. Figyeld csak meg, hogy egy vitában, veszekedésben valójában arra törekszenek a felek, hogy elfogadást nyerjenek. Nem az állításuk felöl, hanem önmagukkal kapcsolatban. Igen, te létezél, és ez és ez a véleményed, nézőpontod. Elfogadlak annak, aki vagy. Nos, ha nincs nyugtázás, akkor azt üzenjük, hogy te nem létezél. Érvénytelen vagy. Ezen a módon tehát nem lehet megoldani semmilyen problémát.

Képzelj el egy ilyen beszélgetést, ami vitává fejlődik és veszekedéssé fajul:

• Nekem nem tetszik az a kép a falon, amit anyádtól kaptunk. (elindított kommunikációs ciklus)
• Nekem meg tetszik. És anyámat hagyd ki ebből! (nincs nyugtázás és új kommunikációs ciklus kezdődik)
• Ki beszél itt anyádról?! Egyébként megvan a véleményem róla. (nincs nyugtázás és új kommunikációs ciklus kezdődik)
• Na tessék, már megint a régi nóta! (nincs nyugtázás és új kommunikációs ciklus kezdődik)
• Persze, mert te mindig csak az anyádat véded! (nincs nyugtázás és új kommunikációs ciklus kezdődik)

Stb. Nincs lezárva egyetlen kommunikációs ciklus sem. Ez már akár egy veszekedés kezdete is lehet. Bár az eredeti kommunikáció csupán annyi volt, hogy egyikük közölte a véleményét egy tárgyról.

Most nézzük meg ezt úgy, hogy lezárunk minden kommunikációs ciklust:

• Nekem nem tetszik az a kép a falon, amit anyádtól kaptunk. (elindított kommunikációs ciklus)
• Értem. Mi nem tetszik benne? (nyugtázás és érdeklődés)(új kommunikációs ciklus kezdődik ugyanabban a témában)
• A színei szerintem nem harmonikusak. (válasz a kérdésre)
• Vágom. (nyugtázás és a kommunikáció lezárása)

Nincs téma elterelés. Végső soron megengedtük a másiknak, hogy az legyen a véleménye, ami. Nincs vita, nincs veszekedés. Így nem kell harcolnia azért, hogy valahogy elismerést kapjon azért, hogy ő van, létezik, és van véleménye. Ezen a módon megadtuk a másik szabadságát. Ezért aztán lehet, hogy nem harcol tovább és ejti ezt a témát. Egy biztos. Nem lett leértékelve sem ő, sem a véleménye.

Mit mondj, ha nehéz témát kell felvetni?

Az egyik legfontosabb dolog, hogy megválaszd a megfelelő helyet és időpontot.

Mikor NE beszélj – a rossz időzítés csapdája

Hogyan kezdd el?

Fontos, hogy magadról beszélj, és mindenképpen kerüld a hibáztatást vagy értékelést. Arról beszélj, hogy téged mi bánt, és miért szeretnéd kezelni. De még véletlenül se foglalj bele kritikát. (Pl. „Engem bánt, hogy mekkora paraszt voltál…") Fogalmazd meg úgy, hogy érdeklődést kelts, ne ellenségességet. Azt is vizsgáld meg, hogy te hogyan éreznéd magad, ha neked mondanák ugyanezt ugyanúgy.

Példa: Téged zavar, hogy a férjed mindennap az anyjánál vacsorázik, és itthon nem ül le az asztal mellé veled vacsorázni és beszélgetni.

Lehetséges kezelés:

Megfelelő hely, időpont és helyzet kiválasztása. Például este, amikor kettesben vagytok, el lehet indítani egy beszélgetést arról, hogy vele mi történt. Mi jó történt? Ha csak rossz dolgok történtek, vagy csak erről beszél, akkor az nem a megfelelő időpont és helyzet lesz, amikor elméséli. Ehhez lehet kapcsolódni úgy, hogy a fenti helyzethez igazodóan megkéred, hogy lehetne-e, hogy együtt vacsorázzatok, mert szeretnéd, ha több időt tölthetnének együtt.

Minden egyes megbeszélendő helyzetre ki kell dolgozni a megfelelő hely kiválasztását és a megközelítés módját. Egy jó tanács. Lehetőleg kerülni kell azokat a helyszíneket, ahol heves vitákat vagy veszekedések volt. A hely ugyanis nagyon gyorsan „bekapcsolhatja" azokat a korábbi érzéseket, gondolatokat, amelyek a vita vagy veszekedés idejében rögzültek az elmében. Az elme könnyen azonosíthatja (rosszul) a korábbi időpontot a mostanival. Mivel hasonlóak a körülmények. (téma, résztvevők, hely)

Ha a párod nem akar kommunikálni

Ez egy elég gyakori helyzet: az egyik fél szeretne kommunikálni a problémákról, a másik fél bezárkózik. Önmagában ez egyáltalán nem probléma. A gond az is lehet, hogy csak a PROBLÉMÁKRÓL és nem a MEGOLDÁSRÓL beszél valaki. Ritka eset az olyan, amikor hirtelen, minden előzetes nézeteltérés vagy veszekedés nélkül az egyik fél teljesen elzárkózik a kapcsolati gondok megoldásától. Lehet az is, hogy már oly sokszor beszéltek a problémákról, vágták egymás fejéhez a vádakat, hogy egyiküknek elege lett a folytonosan veszekedésbe és ellenségességbe forduló „beszéljük meg a problémákat" helyzetekből. Azt érdemes fejben eldönteni, hogy megoldást keresünk-e. Ez utóbbit a legkönnyebb. Az biztos, hogy egyik félnek sem boldogság egy súlyos problémákkal teli kapcsolatban lenni.

Ám lehet egy másik ok is, ami miatt valaki teljesen visszahúzódik a kommunikációtól. Ez a másik fél számára ismeretlen és valószínűleg hihetetlen is. Ez pedig az, hogy a kommunikációtól visszahúzódó személy már annyit ártott a kapcsolatnak, hogy muszáj megszakítania azt. Az ok még mindig az ember alapvető jóságában keresendő. Az, aki árt, kommunikációval árt. Mond vagy tesz olyan dolgokat, amelyek károsítják a kapcsolatot. Így hát nem marad más, mint a végsőkig lecsökkenteni a kommunikációt, hogy a lehető legkevesebbet ártson.

Ugye senki sem szívesen mondaná el a párjának, hogy éppen két órával ezelőtt csalta meg valakivel. Vagy azt sem szívesen mondaná el, hogy megtartotta a múlt héten kapott jutalmat, és azon vett egy új horgászbotot magának. És még sorolhatnám az apróságokat, amelyek évek alatt hegyekké nőttek, és falat építettek közéjük. Képzeljük el, hogy mindkét félnek megvannak a maguk „apróságai". Az alatt a bizonyos 7 év alatt bizony méter vastag fal épült közéjük. A kommunikáció egyetértést és affinitást szül. Minél kevesebb a kommunikáció, annál kevesebb az egyetértés és az affinitás. Egyszerűbben mondva és megtapasztalva: több lesz a vita és kevesebb lesz a szeretet.

Mit tehetsz egyedül is

Mivel egy kapcsolat minőségét mindkét fél viselkedése együttesen határozza meg, lehetőség van az egyoldalú változtatásra, ami hatással lesz a másik fél viselkedésére. Tehát változtass önmagadon. Változtass a kommunikáción. Ha kritikával, vádakkal és elvárásokkal közeledtél eddig, kezdj el úgy kommunikálni, ahogyan te szeretnéd, hogy kommunikáljanak veled. Ez egy nagyon fontos szabály. A párkapcsolat nagyon speciális, különleges egy bizonyos szempontból.

Azt kapod, amit te teremtettél magának (belőle). A párod meg azt, amit ő teremtett magának (belőled). Hatással vagytok egymásra. Ha az egyik fél változik, a másik is fog. Ez mindkét irányban igaz. Ha egyikük morálja, erkölcsi szintje csökken, csökkenti a másikét is. És fordítva. Ezért működik az, hogy egyedül is képes változtatni az ember egy párkapcsolaton.

Hogyan érd el, hogy megnyíljon?

Mint az életben bárhol máshol, itt is a „mutass példát" működik a legjobban. Ez nem szöveg, ez gyakorlat. Nem beszélni kell, hogy mi lesz, hanem csinálni. Például kerülni kell a veszekedéseket, vitákat. Nem kell mindig győzni. El lehet ismerni, hogy a másik félnek is lehet igaza, vagy véleménye. És az az, ami. Ha neked más, hát jól van. Tulajdonképpen a „másik fél vitában vagy veszekedésben való legyőzése" egy valódi veszteség. Miért? Mert a TÁRSAMAT győztem le. Azt, akivel szövetségben kéne lenni, hogy a külső körülmények kezelésében, az élet harcainak megvívásában. Azt győzöm, az ellenfél malmára hajtom a vizet. Ez pont olyan, mintha kosárlabdában a saját palánkomat támadnám.

Ez ajtót nyithat a megoldás felé, de nem gyakorol nyomást. Teret, levegőt kell hagyni a másik félnek.

GYIK – Párkapcsolati kommunikáció